Leírás
A trilobiták az ősi tengerekben élt, már kihalt ízeltlábúak (Arthropoda törzs) egyik legkorábbi és legismertebb csoportja. Nevüket a testük három hosszanti tagolódásáról kapták (háti pajzsuk három „lebenyre” oszlik: középső tengely és két oldalsó rész).
Méretük néhány millimétertől akár 70 cm-ig terjedhetett (a legtöbb 3–10 cm volt).Külső vázuk kitinből és kalcitból állt, ezért fosszíliaként kiválóan megőrződtek.Testük három fő tagolódása: fej (cephalon), törzs (thorax), farokpajzs (pygidium).Sokan összetett szemekkel rendelkeztek – ezek a földtörténet legrégebbi kifejlődött lencsés szemei közé tartoznak.
Földtörténeti jelentősége
A trilobiták a kambrium időszakban (kb. 521 millió éve) jelentek meg, és a perm végén (kb. 252 millió éve) haltak ki.
Rendkívül gyors fejlődésük és változatosságuk miatt kiváló vezető kövületek (indexfosszíliák): segítenek a kőzetrétegek korának meghatározásában.
Előfordulása
Fosszíliáik világszerte megtalálhatók az egykori tengerek üledékes kőzeteiben.Jelentősebb lelőhelyek: Észak-Amerika (Kanada, USA), Marokkó, Csehország, Oroszország, Kína.Magyarországon is kerültek elő trilobiták például a budai hegyekből és más paleozoós kőzetekből, bár ritkábban.
