Borostyán
Leírás:
A BOROSTYÁN megkövesedett gyanta. Gyakran ásványként tartják számon, valójában azonban nem önálló ásványfaj, hanem számos szerves vegyület elegye. Szabálytalan, alaktalan tömegeket, darabokat alkot. Gyakran tartalmaz zárványokat, sokszor épen maradt fosszilis rovarokat (szúnyogot, legyet, hangyát, százlábút), kisebb állatokat (gyíkokat), növényi maradványokat. A borostyánkő kis sűrűsége miatt fennmarad a víz színén, a középkori halászok így gyűjtötték legkönnyebben. Híres arról a tulajdonságáról, hogy kitűnő állapotban őrzi meg a még képlékeny állapotában beleragadt kisebb állatokat, elsősorban ízeltlábúakat. Ilyen állatzárványból eddig több mint 2600 fajt határoztak meg, növényzárványokból pedig következtetni tudnak a földtörténeti korok flórájára. A vele folytatott ókori kereskedelem révén alakult ki borostyánút a Baltikum és a Mediterráneum között, ami a mai Magyarország nyugati szélén (Szombathely) is áthaladt. Keménysége: 2-2,5.
Előfordulás:
Dominika, Burma, Szibéria, Spanyolország, Lettország, Litvánia, Szicília, Libanon. Hazánkban: Az Ajka környéki kréta időszaki (80-90 millió éves) rétegekből írták le és nevezték el ajkaitnak.
Felhasználása:
Az őskorban is kedvelt anyag volt. Számos nyakék, apró szobor és dísztárgy került elő. Valószínűleg fizettek is vele. A borostyánból készült monumentális műkincs volt a 18. századi, oroszországi borostyánszoba, ami a második világháború alatt eltűnt. Napjainkban felhasználása kisebb méreteket ölt.